SAATEN-UNION fajta- és hibridrozsok teljesnövény-szenázs céljára történő felhasználásának tapasztalatai

A SAATEN-UNION, a Kaposvári Egyetem és az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. közös kísérletének kiemelt célja volt a betakarítás ideális időpontjának meghatározása, a hozam és a minőség számszerűsítése a gyakorlat számára, tekintettel arra a tényre, hogy a rozsnövény gyorsan vénül, a fenológiai fázis előrehaladtával elveszítve emészthető táplálóanyag-tartalmának jelentős részét.

A kísérlet során egy fajta- és három hibridrozs zöld-, szárazanyag- és szenázshozamát, valamint táplálóanyag-tartalmát és emészthetőségét vizsgáltuk három különböző fenofázisban betakarítva a zöld növényt (amikor a kalász még hasban van, majd kikalászolva és közvetlenül a kukoricavetés előtt, egy-egy hét elteltével). A táplálóanyag-tartalmat és az emészthetőséget négy ismétlésben NIR-módszerrel mértük (holland adatbázissal illesztve a spektrumot).

Hozameredmények

A táblázat eredményeiből látható, hogy a zöldhozam az 1. és a 2. kaszálás között 1,9–8,9 t/ha értékkel nőtt, ezt követően azonban általában csökkent. A zöldhozamban a második és a harmadik fenofázis között szignifikáns változás nem történt (a csökkenés mértéke nem valódi). A rozs tehát megtorpant a növekedésben és száradásnak indult. A szárazanyag- és szenázshozamot kiszámolva azonban nagyobb mértékű változás volt megfigyelhető (3–4 tonna/ha szárazanyaghozam-többlet 14 nap alatt). A számított hozamtöbblet tehát nem a zöldhozamtöbbletből adódik, hanem a növény magasabb szárazanyag-tartalmából. Semmiképp nem javasolt ezért megvárni a későbbi fenológiai fázist, mivel a szárazanyaghozam-növekedés nem járt zöldtermés-növekedéssel.

Minőségi paraméterek

A betakarításkori fenológiai fázis meghatározó jelentőségű a tömegtakarmány minősége szempontjából. A rozs „öregedésével” nemcsak nő a növény rosttartalma, de a lignifikáció révén megváltozik rostösszetétele is. A beépülő lignin miatt a sejtfal ellenállóbb lesz a külső hatásokkal szemben, ami csökkenti a táplálóanyagok emészthetőségét (sejtfalhatás), végső soron jelentős mértékben csökkenti a növény táplálóértékét (energiatartalmát). A tejtermelés szempontjából meghatározó jelentőségű, hogy milyen a tömegtakarmányok emészthetősége és energiatartalma. Nagyobb energiatartalmú tömegtakarmányt etetve csökkenthető az abrak részaránya az adagban, a bendőműködés számára kedvezőbb abrak-tömegtakarmány arány alakítható ki. Ennek hosszú távú kedvező hatásai ismertek (hosszú hasznos élettartam, ellenálló képesség: javuló láb- és tőgyállapot, kedvezőbb szaporodásbiológiai státusz). A tömegtakarmány részarányának növelése ily módon csökkentheti a napi adag költségét.

A kísérlet célterülete volt a különböző fejlettségi stádiumban történő betakarítás. A korai betakarítású, nagy hozamú, korszerű SAATEN-UNION fajta- és hibridrozsok esetében a termésmennyiség, a táplálóanyag-tartalom, az emészthetőség, a bendőbeli rostlebontás, tágabban értelmezve a fajták táplálóértékének pontosabb meghatározása hiánypótló a hazai gyakorló szakemberek számára.

A táplálóanyagok közül az öregedési folyamatot jelző egyik legfontosabb táplálóanyag a nyersfehérje, továbbá a rost, ezen belül a lignin (1–2. ábra).

Az eredmények alapján megállapítható, hogy a nyersfehérje-tartalom a két hét alatt közel a felére esett vissza, míg a lignintartalom majdnem megduplázódott, tehát a lignifikáció rövid időn belül rendkívül erőteljes volt. A változás mértéke azonban már 7 nap elteltével jelentősnek ítélhető! A nyersfehérje-tartalom átlagosan 7,7–9,1%-kal csökkent 14 nap alatt, ami 5–7 kg/nap/tehén rozsszenázs etetése esetében legalább 0,5 kg/nap/tehén extrahált szójadarával egyenértékű.

NIR-technikával lehetőség nyílt a szerves anyagok emészthetőségének direkt vizsgálatára is (3. ábra).

Az eredmények alapján megállapítható, hogy a szerves anyagok emészthetőségében 10–20% veszteség következett be a két hét alatt!

A rozsszenázs bendőbeli NDF-lebonthatósága kedvező és a lebontható NDF mennyisége jelentős. Ezen jelentős „fölény” a lebontható rost mennyiségében segíti a tejzsír képződését és a bendő cellulózbontó mikroflórájának fenntartását. A zöldrozs cukortartalma jelentős lehet a fenológiai fázistól függően, de az erjedés során a cukrok szerves savakká alakulnak át, ezért a maradványcukor-tartalom töredéke a kiindulási értéknek. A maradványcukor mennyisége azonban még ebben az esetben is duplája lehet a kukoricaszilázsénak.

Mire érdemes ügyelni a betakarításkor és azt követően is?

A rozs betakarítása április végén, május elején, kalászhányás előtti fenológiai fázisban kétmenetes (kaszálás és fonnyasztás) technológiával javasolt, mert a fiatal növény kiindulási szárazanyagtartalma kevesebb mint 20%, amivel nem célszerű silózni. A betakarításra kerülő növényhozam jelentős, nehezen fonnyad, ezért erre készülni kell a műszaki háttérrel. A megfelelő minőségű erjedés miatt a 30% szárazanyag-tartalom betartása fontos tényező! A vizes rozs a magas fehérjetartalom következtében vajsavasan erjedhet. A 30% szárazanyag-tartalmat elérve szűk rendet képezünk és járvaszecskázóval vagy bálázóval felszedjük a növényanyagot. Ha a rendterítő kapacitása vagy műszaki állapota nem engedi a rendterítést, akkor a lehető legszélesebb rendet kell hagyni a kasza után és forgatni kell. A fonnyadás időjárástól függően kb. 24–48 óra legyen áprilisban (ha ennél hosszabb ideig van a renden, akkor az jelentősen ronthatja az alapanyag mikrobiológiai állapotát). A hosszú idejű fonnyasztás táptalajjá alakítja a növényt a mikrobák számára: a rend alja nyálkás lesz. Ettől függetlenül a szárazanyag-tartalom feltétlenül érje el a 30%-ot. Tehát a gyors, de intenzív fonnyasztás a cél, amit segít a szársértő alkalmazása, az azonnali rendterítés, forgatás. Sajnos ezen műveletek velejárója a talajszennyeződés. Ajánlott tarlómagasság: 8–10 cm, így a talajszennyeződés veszélye jelentősen csökkenthető (csapadékos tavaszi időjárás és nedves talajállapot esetében kisebb a fertőzésveszély). Ezeken túl természetesen az optimális szecskaméret, a megfelelő taposással kialakított tömörség (min. 200 kg szárazanyag/m3), valamint a szükséges silózási adalékanyagok pontos meghatározása és kijuttatása javítja az erjedési paramétereket.

Blum Zoltán
ügyvezető

Felhasznált irodalom: Dr. Orosz Szilvia (Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft.) és Dr. Hoffmann Richárd (Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar, Növénytermesztési és Növényvédelmi Tanszék) – A tavasz ébredése? A gyorsan vénülő rozs áprilisi betakarításának kritikus pontjai