var gaProperty = 'UA-106747031-5'; var disableStr = 'ga-disable-' + gaProperty; if (document.cookie.indexOf(disableStr + '=true') > -1) { window[disableStr] = true; } function gaOptout() { document.cookie = disableStr + '=true; expires=Thu, 31 Dec 2099 23:59:59 UTC; path=/'; window[disableStr] = true; }
Hiteles, független forrásból származó eredmények igazolják, hogy a hibridbúzák termesztése a fajtákhoz képest jövedelemtöbbletet biztosít. Hogyan lehetséges ez, ha a hibridek vetőmagja lényegesen drágább?
A hibridkalászosok hazai teljesítményéről számos megbízható eredmény – akár kísérleti, akár nagyüzemi – áll rendelkezésünkre az elmúlt évekből. Azt talán már egyre kevesebben vitatják, hogy a hibridbúzák – valamint a hibridrozsok és a hibridárpa is – megbízhatóan magasabb és stabilabb hozamszintek elérését teszik lehetővé a fajtákkal szemben. Természetesen mindig lehetnek olyan kiemelkedő teljesítményre képes fajták, amelyek versenyképesek a hibridekkel szemben. Az azonban kétségtelen tény, hogy az új búzahibridek az első keresztezéseket követően jóval rövidebb idő alatt válhatnak piacképes termékké, ezáltal gyorsabban és hatékonyabban alkalmazkodhatnak a mindenkori környezeti és piaci feltételekhez, kézzelfogható fejlődési lehetőséget biztosítva a gabonatermesztők számára.
Természetesen önmagában a magasabb teljesítményszint nem garancia a teljes sikerre. A növénytermesztés mégiscsak gazdasági tevékenység, azaz a jövedelmezőségnek kell a meghatározó döntési kritériumnak lennie a fajta- vagy hibridválasztás kérdéskörben is. És ezzel elérkeztünk a hibridbúzák egyik legtöbbet kritizált jellemzőjéhez, a magas vetőmagárhoz, illetve hektárköltséghez. Persze ez is relatív, hiszen amíg az elmúlt két évben a hagyományos kalászos fajták fémzárolt, II. fokú vetőmagjának ára több mint 20%-kal emelkedett, addig a hibrideknél gyakorlatilag nem volt érdemi árváltozás. A várhatóan magas szinten stabilizálódó terményárak is „szűkítik” az elvárt termésszintkülönbséget, tehát azt, hogy a magasabb hibridvetőmag-költséget nagyobb terméssel szükséges kompenzálni. Ennek a két körülménynek az együttállása pedig azt jelenti, hogy soha nem volt jobb lehetőség a hibridek termesztésével jövedelemtöbbletet elérni, mint az előttünk álló időszakban.
Hivatalos fajtakísérleti eredmények
De nézzük, mit is mutatnak a számok. Fontos olyan eredményeket bevonni az összevetésbe, melyek megbízhatóan képviselik a hazai búzatermesztést. Erre kiválóan alkalmasak a GOSZ–VSZT–NAK Őszi Búza Posztregisztrációs Fajtakísérletek eredményei, hiszen:
A kísérleti eredmények értékelésénél megjegyzendő, hogy az itt szereplő hibridek esetében ugyanazt a technológiát alkalmazták, mint a fajtáknál. Ez nem azt jelenti, hogy több műtrágyát vagy magasabb növényvédőszer-felhasználást igényelnének a hibridek, erről szó nincs. De a kísérletekben a technológiai lépések időzítése (vetés, tápanyag-kijuttatás időpontja stb.) jelentősen eltér a hibridek termesztésének optimumától. Így nem alaptalan a feltételezés, hogy a hibridek teljesítménye – előkelő helyezéseik ellenére is – a valós potenciáljuk alatt maradt. Az átlagos vagy annál jobb terméspotenciállal rendelkező helyszíneken a hibridek a magasabb vetőmagáruk ellenére is számottevő – 25 000-35 000 Ft/ha – jövedelemtöbblet elérését tették lehetővé. Arról nem is beszélve, hogy a hagyományos fajtákhoz képest harmadannyi vetőmag logisztikai ráfordításai mind időben, mind pedig költségben biztosítják a nagyobb hatékonyságot a területteljesítmény növekedése mellett.
Üzemi eredmények
A hibridek és a fajták teljesítményét üzemi körülmények között több éve vizsgáljuk szakmailag összemérhető módon. Ezekben a tesztekben a mindenkori üzemi technológia mellett történik az összevetés, az eredmények megbízhatóságát a Magyar Kukorica Klub hitelesített terméseredményei biztosítják.
Különböző termőhelyek és több év átlagában a hibridek hektáronként mintegy 800 kg terméstöbbletet értek el, ami a mindenkori termény-, illetve vetőmagárak mellett is biztos jövedelemtöbbletet eredményezett a hibridek javára.
Blum Zoltán
ügyvezető