A HIBRIDROZSTERMESZTÉS TECHNOLÓGIAI IRÁNYELVEI

Ez öntözetlen körülmények között egyre kockázatosabbá teszi a nagy vízigényű növények (például szemes kukorica, silókukorica) termesztését.

A kalászos gabonafélék szemes- (abrak) és tömegtakarmány-termesztéséhez az éghajlati és talajadottságaink (ökológiai adottságok) kiválóak, amit a közeljövőben a klímaváltozás sem veszélyeztet drasztikusan. Abrak- és tömegtakarmány-termesztésünket (szilázs/szenázs) ezért nagyobb biztonsággal és kisebb költséggel alapozhatjuk a többi gabonafélénél könnyebben alkalmazkodó, életképesebb és szárazságtűrőbb hibridrozsra, fajtarozsra és tritikáléra.

A rozsnak rendkívül nagy az évjárat-stabilitása, remek az adaptációs képessége, jól viseli a szélsőséges körülményeket, aminek köszönhetően teljesnövény-szenázs célra történő termesztése a tömegtakarmány-bázis előállításában fontos alternatívát jelent. A rozs tehát logikus döntés, amit kiegészít a tritikálé, amely további jó lehetőséget biztosít kitűnő minőségű gabona abrak- és tömegtakarmányok előállítására, gazdaságosan, nagy termésbiztonsággal, egyben környezetbarát módon.

Sikerfaktorok a termesztésben

1. A termőhely ismeretében a reális célok megfogalmazása elengedhetetlen, hiszen bár a hibridrozs gyenge, átlagos, jó és kiváló termőhelyekre is alkalmas, a terméssel szembeni elvárásainkat a termőhely adottságainak megfelelően szükséges megfogalmazni.
   
2. Klasszikusan a gyengébb (laza szerkezetű homok, stresszorokkal szemben érzékenyebb, gyengébb vízgazdálkodású) talajokba vetjük a rozsokat, amit a hibridek jól tolerálnak, de a hibridadottságok maximális kihasználása érdekében a technológiát ebben az esetben is következetesen szükséges alkalmazni. Nagy szemtermés, illetve biomasszatermés (szenázs/szilázs) jobb talajokon és az ajánlott technológia pontos elvégzésével várható.
   
3. A talaj és magágy művelése során ne feledjük: a nedvesség befogadására alkalmas, nedvességtakarékos módon, a vethetőségi feltételeknek megfelelően előkészített (nem pedig agyonművelt, elporított és kiszárított) magágy biztosítása a cél. Talajunk inkább legyen rögösebb a talajfelszínen, de nedvesebb a vetésmélységben – ennek az állapotnak a kialakításával a mai vetőgépek gond nélkül megbirkóznak –, mint túlművelt és ezzel „élettelen”, az elvárt fejlődést nem támogató állapotú.
   
4. A korai vetés nagyon fontos (szeptember vége – október első dekádja), hiszen a relatív korán vetett, jó dinamikával fejlődő állományok teremtik meg a nagy produktivitás (szemtermés, biomasszatömeg vagy szenázsalapanyag) alapját.
   
5. A rozs jellemzően a legkorábbi vetés- és a legkisebb vetésmélység-igényű gabonafélénk. A vetésidő és vetésmélység betartása az eredményesség szempontjából a legfontosabb tényezők!
   
6. Az ajánlott vetésmélységet tartani kell a jobb kelésdinamika és bokrosodás érdekében. A hibridrozs esetében szükséges a búzánál is sekélyebb, 2-3 cm mély vetés.
   
7. A növények egyedi produkciója az előírt vetőmagnormával (1,8–2,0 millió mag/ha) használható ki legjobban, amely az egyéb technológiai lépések végrehajtásakor is meghatározó szerepű és fokozott figyelmet érdemel.
   
8. Javasolt, hogy legalább átlagos-jó őszibúza-technológiát alkalmazzunk (NPK komplex alaptrágya, kora tavaszi első N-fejtrágya, szárba indulás kezdetén pedig tavaszi N-fejtrágya).
   
9. Inkább többször, kisebb dózisokra bontva és a korai fejlődési fázisokban adagoljunk nitrogén hatóanyagot a rozsállományokra. Ezt különösen fontos a tömegtakarmány-célú termesztés során betartani annak érdekében, hogy a kijuttatott nitrogén a kaszálások előtt minél magasabb arányban épüljön be szerves anyagként, és ezzel párhuzamosan minél alacsonyabb legyen a „szabad” nitrogénvegyület aránya a zöldtömegben.
   
10. Tartsuk szem előtt a jó egészségi állapotot, noha a rozshibridek a gombaölő szeres kezelések szempontjából alacsony inputigényűek. Okszerűen, általában legfeljebb egyszer – a kora tavaszi időszakban – szükséges gombaölő szeres kezelést végezni, 2-3 nóduszos fejlettségi állapotban, amikor már szemmel láthatóan jelentősen gyarapodó, friss zöldtömeg képződik, nagyon aktív a növekedés és a fotoszintézis.
    
11. A korai gyomszabályozást lehetőleg ősszel vagy regeneráció után, kora tavasszal végezzük (szárazabbá váló körülmények között ügyelve a szerválasztásra a fitotoxicitás, terméscsökkentő hatás elkerülése érdekében). Németországi vizsgálati eredmények alapján a SAATEN-UNION-hibridrozsok érzékenysége elhanyagolható a flufenacet gyomirtószer-hatóanyagra.
    
12. Szárszilárdítás általában nem szükséges, mert a fajtákhoz képest a hibrideknek nagyon jó az állóképességük. Tömegtakarmány-célú (szenázs/szilázs) termesztésben pedig teljesen indokolatlan, hiszen április végi – május eleji teljesnövény-betakarítással számolunk, és a lehető legnagyobb friss zöldtömeg szárszilárdítás nélkül alakul ki.
    
13. A szemescélú termesztés során is csak a legintenzívebb körülmények között javasolható (kora tavasszal, szárba indulás kezdetén, 1-2 nóduszos állapotban elvégezve, sohasem a stresszes, szárazabb hónapokban).

Varga Gábor
termékfejlesztő