A takarmányborsó magas terméshozamának alapfeltétele

Az eredményes borsótermesztéshez nagyon jó talajgazdálkodás szükséges, és a takarmányborsó termesztése sem egyszerű. Többek között ez az oka annak, hogy ennek a kultúrának a termőterülete nincs arányban a mezőgazdasági értékével.

 

 

 

Az ökológiai gazdálkodásban – amikor nem használható iparilag, ammóniaszintézis útján előállított műtrágya – a légköri nitrogén (N2) megkötésére képes pillangós növények nyújtják az egyetlen lehetőséget a kultúrnövények N-ellátásához. Annak, hogy a szántóföldi borsótermesztés területe évek óta stagnál, illetve csökkent, növénytermesztési okai vannak, ezt pedig a takarmányborsó bizonytalan terméshozama (termésbiztonsága) okozza. A takarmányborsó nagyon igényes a talajra és a talajművelésre. Mivel a borsót önmaga után nem ajánlott ugyanazon a területen termeszteni, legalább öt-hat éves szünetet célszerű tartani.

A gümőbaktériumoknak zavartalan gyökérnövekedésre van szükségük.

Fő célkitűzés: gyökerekkel megfelelően átszőtt talaj
Az akadálytalan gyökérnövekedés biztosítása érdekében a talajtömörödést csökkenteni kell és a (szükségtelen) szármaradványokat el kell távolítani. Minél intenzívebben szövi át a borsó gyökérzete a talajt, annál jobb a talajlakó organizmusok tápanyagellátása, a talajlégzés, a gümőbaktériumok N2-megkötése, a humuszképződés, valamint a talajaggregátumok keletkezése.

Az intakt talajrétegek mellett a megfelelő kalcium- és foszforellátottság (C-talajszint) is fokozza a gümőbaktériumok elterjedését, valamint a N2 megkötését.

A megfelelő foszfátellátottsághoz fontos a gyökérrel átszőtt termőtalaj, mert a foszfátműtrágyák jelentős része itt található. Az intenzív gyökérnövekedés lerövidíti a tápanyagszállítás útját és fokozza a kevésbé mobil tápanyagok, mint például a foszfát felvételét.

Amennyiben a talaj vízháztartása a tömörödöttsége, illetve a nem megfelelő talajszellőzés miatt megváltozik, tehát vízhiány lép fel, a foszfátok mobilizálhatósága, valamint a gyökérnövekedés sem lesz megfelelő, aminek foszforhiány a következménye. A nedves talajállapot ugyan javítja a tápanyag felvehetőségét, de a gyökérnövekedés és a foszfát felvétele az oxigénhiány miatt mégsem lehetséges. A túl nedves talaj, az alacsony hőmérséklet és a levegőhiány együtt kedvezőtlenül hat a takarmányborsó kelésére, a gümőbaktériumok elhalását, gombabetegségeket, valamint nyáron korai lombsárgulást okoz.

Túlságosan tömörödött talajban az aktív gyökérzóna a rögös, tömörödött talajréteg fölé korlátozódik. A takarmányborsó a megmunkált, alatta pedig tömörödött talajrétegeken, illetve az eke- vagy tárcsatalpakon nem tud áthatolni – ellentétben a csillagfürttel vagy a lucernával.

Talaj és magágy: a nagy és biztonságos terméshozam alapja
Az eredményes borsótermesztésre a következő érvényes: minél gondosabb a talaj megmunkálása és a vetés, annál biztonságosabb és nagyobb a kelési arány és a terméshozam.

Talajművelés
A tarlóművelés a gabona-elővetemények után különös figyelmet igényel. A növényi szármaradványok lehető legegyenletesebb vízszintes és függőleges irányú szétterítése, valamint az ezt követő 8–10 cm mélyre történő bedolgozása a talajba és a tarló lezárása megfelelő vontatott gépekkel meggyorsítja a szármaradványok mikrobiális lebomlását. A tarlóművelés után, legkésőbb október végéig el kell kezdeni az alapművelést. A hagyományos, 25 cm-es mélyszántást helyettesítheti a forgatás nélküli talajművelési rendszerekben a 10–15 cm-es mélylazítás. A termőréteg teljes mélységében történő talajlazítás csak abban az esetben szükséges, ha túlzott mértékű a talajtömörödés, ami ásópróbával viszonylag egyszerűen és könnyen megállapítható.

Korai vetés – soha ne „kenje” a magot a talajba!

Vetés
A takarmányborsót lehetőleg korán, már március elején, esetleg közepén el kell vetni, mivel – mint minden nagy magvú hüvelyes – rendkívül sok nedvességet igényel a csírázáshoz. Ezt az igényt kora tavasszal lehet a legbiztonságosabban kielégíteni. További előnyöket jelent a korai virág- és hüvelyfejlődés, így kisebb a szárazságstressz és a rovarkárosítások esélye, javul a vegetációs idő és a genetikai potenciál kihasználtsága.

A tavasszal még esetleg előforduló –4 és –7 °C közötti fagyokat a borsó jól elviseli. A vetésideje függ a talajok művelhetőségétől: a borsót soha ne „kenje” a talajba. Az április közepe utáni vetés esetén alacsonyabb terméshozamra kell számítani.

A borsó vetésmélysége középkötött talajokon 4–6 cm, laza talajokon 6–8 cm. Az egyenletes vetésmélység érdekében a vetőgépen megfelelő csoroszlyanyomást kell beállítani. A szántóföld a vetés előtt legyen megfelelően száraz. Fontos a túl nagy talajnyomás és a talajtömörítés elkerülése. A talajművelés intenzitásától függetlenül törekedni kell a lehető legegyenletesebb magágy készítésére. Ez megkönnyíti a gépi betakarítást és csökkenti a termésveszteséget.

Sorba vetés
A sorba vetés általában gabonasortávra történik; de akár 25 cm-es sortávolságra is lehetséges. A vetés hengerezése általában ajánlott, főleg a kavicsos talajokon a betakarítás megkönnyítése érdekében, valamint lazább talajokon a talaj lezárásához. A hengert azonban „érzéssel” kell használni: ha a talajfelszínt nem zárjuk le, akkor az párolgáshoz, nagyobb esőzések esetén pedig iszaposodáshoz és rögösödéséhez vezethet. Kőmentes talajokon ezért a hengert feltétlenül vontatott simítóval kell alkalmazni.

A vetéssűrűséggel kapcsolatban nehéz általános érvényű ajánlásokat tenni, mivel a borsó elágazódóképessége fajtaspecifikus. A gyakorlati tapasztalatok a következő vetéssűrűséget igazolják:

• 70–80 mag/m2 középkötött talajokon és
• 80–90 mag/m2 laza talajokon.

A vetéssűrűség 60 csíraképes mag/m2-re csökkentése csak rendkívül jó termőhelyi adottságok és fémzárolt vetőmag, valamint garantált minimális csírázóképesség esetén lehetséges.

A borsófajták eltérő ezermagtömege miatt a vetőmagmennyiségek nagyon különbözőek lehetnek (190 és 320 kg/ha). Egy átlagos, 260 gramm ezermagtömegű, 90%-os csírázási erélyű és 80 szem/m2 vetéssűrűségű vetőmag esetén a vetőmagmennyiség körülbelül 230 kg/ha (vö. a német Sachsen-Anhalt tartomány takarmányborsó-termesztési javaslataival).

Csak fémzárolt vetőmag esetén lehet a tényleges vetőmagszükségletet kiszámolni.

Szemenkénti vetés
Szemenkénti vetés esetén a kivetendő mennyiség körülbelül 15 százalékkal csökkenthető, mivel garantált az egyenletes vetésmélység és a (soron belüli) egyenletes tőtávolság. A növények egyenletes tőtávolsága és 25 cm-es sortávolság esetén a növények több fényt és levegőt kapnak, mint 5 cm-es tőtávolság esetén. Ezáltal jobban fejlődnek, kevésbé tud elfeküdni az állomány, és a jobb szellőzésnek köszönhetően gyorsabban száradnak.

Őszi borsó termesztése
Az őszi vetésű nagy magvú hüvelyesek termesztésének célja a hosszabb vegetációs idő kihasználása a magasabb termésátlagok érdekében. Egy termesztési kísérlet bizonyította, hogy az őszi vetésű fajták alapvetően nem jobbak a tavaszi vetésű fajtáknál (1. ábra). A fagykárok megelőzése érdekében az őszi borsót nem szabad túl korán vetni, tapasztalatok szerint elegendő október elején/közepén. A ≥7 cm-es vetésmélység javítja a télállóságot. Az őszi borsó gyengébb állóképessége miatt a sortávolság nem haladhatja meg a 25 cm-t.

Összegzés
A borsótermesztés „haladóknak” ajánlott, és nem ajánlott minden termőhelyen, ugyanis a borsó nagyon igényes kultúra. A gyengébb talajviszonyokra terméskieséssel reagál. A jó talajszerkezet és a megfelelő vízellátás azonban biztosítja a hüvelyesek nemcsak biztonságos, hanem magas terméshozamát. Előveteményként a következő kultúrák terméshozamát is jelentősen megnöveli.

Dr. Joachim Bischoff,
Landesanstalt für Landwirtschaft,
Forsten und Gartenbau
Sachsen-Anhalt, Bernburg


Top